A legkisebbek tornáján 4 csapat vett részt, két teljes kört játszottunk, ami 60 percnyi játékot jelentett. Tartottuk magunkat a “Bozsikos” alapelvhez, valamennyi játékosunk minden mérkőzésen pályára lépett, állandó “kapust” nem állítottunk be. Az első körben két győzelmet szereztünk, egyszer veszítettünk. Az ovis foci minden szépsége felfedezhető volt: izgalomtól összegyűrt mezek, csillogó szemek, mámoros gólöröm, a legjobb szándék ellenére is kézzel megállított labda, nem mindig értett szabályok, türelmetlen cserejátékosok,stb.

Az idő előrehaladtával természetesen lankadt a figyelem, fogyott az energia, és sajnos egyre több volt a játékosaink kárára elkövetett – természetesen nem szándékos, de fájdalmat ugyanúgy okozó – szabálytalanság. Akadt olyan pillanat, amikor a kispad inkább hasonlított az ambulancia várótermére, az ott ülők mindegyike pityergett, mert néhány pillanattal korábban tapasztalták meg, hogy milyen kemény a parketta…
A második körben egy pontot szereztünk, így rosszabb gólkülönbséggel a 3. helyen zártunk.
Csapatunkból Bertus Lóránt és Nagy Dániel került be a torna válogatottjába, de szívünk szerint minden fiúnak adtunk volna egy-egy szobrocskát! Valamennyien mutattak szép megoldásokat, bátran, óriási elszántsággal fociztak, rászolgáltak az éremre!
Szép volt, fiúk!